Az egész világon megvalósult, Krisztus-hívők egységéért szervezett ökumenikus imanyolcad keretében, Szatmárnémetiben is találkoztak a keresztény egyházak képviselői. A Sant'Egidio Közösség által szervezett imaórán, január 25-én, pénteken délután fél öt órától, egymást váltották a különböző felekezetek képviselői a Székesegyház ambójánál, hogy buzdítsák a híveket a krisztusi kívánság megvalósítására.
Elsőként Ft. Ifj. Pallai Béla görög katolikus parókus szólalt meg, a bizalomra és a bűnök kerülésére mutatva. „A reménység elfogadásának krízisét éljük meg, elfordultunk Isten örök és csalhatatlan hűségétől. (...) Egy hajón utazunk. A Hit Évének emblémája lebegjen a szemünk előtt. Ezen az emblémán egy hajó szerepel, magasba törő árboca nem más, mint a kereszt, dagadó vitorláit a Szentlélek szele fújja, és körülöttünk a tenger, amely háborgással teli. Az élet tengere telis tele van mindazokkal a kétségekkel, amelyek táplálhatják és fokozhatják bennünk az előbb említett gondokat és szorongásokat. Utunkon viszont, az bármilyen háborgó tengeren is vezet, nem hiányozhat a bizalom. A bűnök özönéből az üdvözülés felé kell, hogy haladjunk, jó irányba kell, hogy menjünk. Az egész Egyház célja a révbe érés."
Szűcs Sándor baptista lelkipásztor felolvasta a századik zsoltárt, mellyel a hálatelt és megelégedett élet valóságára mutatott: „Ez a zsoltár, és a Biblia más részei is a hálaadásra és a megelégedésre biztatnak bennünket. Ebben a világban lehet megelégedett életet élni? Igen, lehet. Úgy, hogy megismerjük Istent, hiszen Ő kijelenti magát, nem rejtőzik el, hanem beszél az emberrel, minden emberrel. Benne egyesüljünk ebben az esztendőben is, és azért imádkozzunk, hogy tudjuk bizalommal és hittel Istent imádni és dicsőíteni. " Szűcs Sándor elmondta, imádkoznunk kell a fiatalokért, a családért, a gyülekezetekért, az állami és helyi vezetőkért, hogy béke töltsön el minket, közösen építsük fel a „hálaadás templomát".
Nt. Kovács Sándor református esperes, Pál apostol rómaiakhoz írt leveléből olvasott, majd a bűntől szabaduló, Jézusban élő, keresztény ember öröméről beszélt: „Ha figyelmesen olvasod a római levelet, akkor azt tapasztalod, hogy nyomorúságról beszél, az ember bűn miatti nyomorúságáról. Az ember nyomorúsága az, hogy bűnös. De ettől még sokkal nagyobb nyomorúság az, hogy ennek a bűnnek van következménye. A mi nyomorúságunk nem csak a bűn, mert az csak földi életünkre vonatkozik, a halállal megszűnik. Az ember nyomorúsága, hogy a bűneinek következménye majd csak a halál után fog kiderülni. Nem csak a bűnt kell hordozni, hanem annak következményét is, és tudjuk, hogy ez a halál után, még borzasztóbb lesz. (...) De milyen jó, hogy Jézus nem csak bűnbocsánatot ad, hanem örök életet is, és ez az élet Őbenne van, mert Ő, maga az élet. A hívőnek Jézus Krisztus önmagát adja. Ezért nincs kárhoztató ítélet, mert a hívő keresztény ember Jézus Krisztusban van, vele, és általa él. Ahogy a bűnnek a következménye a kárhozat, a bűnbocsánat ajándéka az örök élet."
Ft. Vasile Tofana S. J. görög katolikus általános helynök a filippiekhez írt levél egyik részlete kapcsán elmondta, az felszólítás arra, hogy életünket békében éljük. „Krisztus békéje legyen velünk! Csak így tudunk békét teremteni közösségeinkben, családjainkban, és önmagunkban. Ezt a békét mindannyian keressük, a boldogsággal teli, gondok nélküli életre vágyunk. De mi mindig aggódunk valamiért. Az egységre törekszünk, és ez az egység nem uniformitást jelent. Az egység első sorban a béke megtalálását jelenti, és ez Istennel kezdődik. Ha a béke előmozdítói akarunk lenni, meg kell tanulnunk nem aggódni a holnapért, ahogy a filippeiekhez írt levélben is áll. Isten azt akarja, hogy gondok nélkül, szabadon éljünk. Ehhez hitre és imára van szükség. Imádkozzunk szüntelenül, és az belülről formál majd át bennünket. Így lehetünk a béke eszközeivé."
Nm. Ft. Schönberger Jenő római katolikus megyéspüspök, Szent Lukács könyvéből olvasta fel a Magnificat-ot, majd elmondta: „Mária Magnificat-ja a mai imaest méltó befejezése. Meg kell tanulnunk, hogy ne csak imádkozzuk ezt az éneket, hanem éljük is. Ebben Isten imádása az első, az adoratio, melyből hiányzik minden kérés és köszönet, panasz, és vigaszkeresés. Benne az ének fölemelkedik, az örökkévaló Isten színe elé. Pedig Mária is szenvedett, utazott, elfáradt, gondjai és teendői voltak, de ebben az énekben az Istenre vetett tekintettel néz az ember önmagára, és alacsonyságán, kicsinységén túl átérzi Isten minden érdem nélkül rá áradó szeretetét. (...) Ezekben a napokban, egyházmegyénk szinte minden templomában imádkozunk a keresztények egységéért. Ahol egység van, ott van a béke is. De vajon mikor tehetnénk mi legtöbbet ezért az egységért és a békéért? Azt hiszem, akkor, ha a Boldogságos Szűzanyához hasonlóan eggyé tudnánk válni azokkal a szavakkal, amelyeket a Magnificat-ban imádkozunk. Isten egyetlen szeretettel szeret minden embert. Mária pedig egyetlen szeretettel szereti Fiát és Istenét. Ez az egyetlen szeretet a Szentlélek, amit Isten mindenkinek felkínál, s aki által, s akiben egyek lehetünk. Úgy is mondhatnám: minden megosztást elvetve, félretéve, eggyé kell válnunk."
Schönberger Jenő püspök megszólalása végén megköszönte a Sant'Egidio Közösség tagjainak, hogy évről-évre megszervezik az ökumenikus imaestet, majd a jelenlevők közösen elimádkozták két nyelven a Miatyánkot. Végül, a Püspök atya köszönetet mondott mindenkinek a jelenlétért, biztatott és kért, hogy ne csak egy napon imádkozzunk az egységért, hanem mindig legyen ott a szívekben ennek gondolata: „(...) hiszen nem a mi gondolatunk ez, hanem Jézus Krisztusé". A hívek az áldást, és a közös énekeket követően léptek ki a templomból.